Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tibeti jógáról

 A jóga általános szanszkrit értelemben "egyesülést" jelent de a tibetiben "nal dzsor" Nal- igazi, nem változó. Dzsor- megértés. Tibeti Jóga valódi jelentése "felfedezni valódi természetünket" célja, hogy a tudatunk túllépjen a gondolkodáson és ítélkezésen az ún. "elmélyedés" állapotába. Meghaladva a kényszeres reakció minták (karma)okozta sötétséget, megszabadulva a szenvedéstõl és megvalósítva az itt és mostban, a tudat kettõségektõl mentes mindent magába foglaló teljes tapasztalását a megvilágosodást. Ezért a tibeti jóga nem korlátozódik csak a fizikai- és légzésgyakorlatokra, hanem az itt és most  tudatosság tapasztalásán van a hangsúly, még akkor is ha formális módszereket alkalmazunk.


A tibeti jóga  fõ funkciója hogy megtisztítsa a finomenergia testünkben a bölcsesség csatornákat(tsa,nádi) és a testben áramló energia szeleket (lung,prána) a nõi - nap és a férfi-hold energiát az apa és anya kundalini vagy tigle energiát; a lunáris és szoláris energiák egységét, a finomenergia két pólusát, mely az emberi test finomenergia-rendszerében folyik, melyet belsõ mandalának neveznek. Amikor az energia áramkör negatív és pozitív pólusát összekötjük, a "lámpa" kigyullad. Ha ezeket az energiákat teljes mértékben a kettõség mentesség állapotába hozzuk, ami a kezdetektõl fogva eleve bennünk rejlõ, eredeti állapotunk-Buddha természetünk, megtud mutatkozni és az emberi lény megvilágosodik.
    A tibeti jóga tantrikus módszere felhalmozza a lélegzet és tudatosság egységét a központi csatornánkban és a négy/öt fõ energiaközpontban(titkos, köldök, szív, torok, fej csakrákban) hozzásegítve a gyakorlót a belsõ hõ, a négy gyönyör és a tisztafény vagyis a tudattermészetének tapasztalásához. A tibeti jóga módszereit külsõ(testi gyakorlatok), belsõ(légzés gyakorlatok) és titkos(tudati gyakorlatok)-ra lehet osztani.
Rendszerét tekintve az indiai-tibeti buddhista magas tantra kifejlesztõ(istenségmeditáció-külsõ mandala) és beteljesítõ(belsõ mandala, belsõhõ,tisztafény) módszerei közül a beteljesítõ fázis gyakorlataihoz tartozik.

Külsõ - Karmikus - Kettõs és Belsõ - Nem Kettõs - Bölcsesség légzés

Hétköznapi tudatosságunk és életvíziónk a belélegzett levegõbõl, táplálékból, folyadékból a minket érõ szociális energiából és a tárháztudatunk energia központjaiban tárolódott karmikus lenyomatokból táplálkozik. Ez az úgynevezett Külsõ vagy karmikus energia-légzés; ez tartja fenn a kettõséget a külvilág és az egyén között, táplálva a zavaróérzelmeket, a kényszeres reakciómintákat és a szenvedést.  A Történelmi Buddha és más  tantrikus mesterek (lásd: Kalacsakra tantra) megfigyelték hogy egy átlagos légzés csupán kb. 1/30-a táplálja a nem kettõs bölcsesség energiát. Sákjamuni Buddha és az indiai, tibeti mahasziddhák olyan módszereket alkalmaztak amelyekkel akár egyetlen emberi élettartam alatt is átalakítható minden karmikus kettõs energia nem duális bölcsességé ezáltal megvalósítva a mindent magába foglaló gyönyör állapotát, világosságát és a tudat elpusztíthatatlan határtalan terességét.

A tibeti jóga fõ tudati módszerei:
1.A lényeg a tér(üresség) felismerése; az önfelismerés és a tudat természetében az elpusztíthatatlan állandó mindent magába foglaló térben való idõzés.
2.A tudat világosság természetének a megismerése és minden élethelyzetben(tudati és fizikai mozgásban) való integrálása.
3.A mozgó energiák aktív határtalan együttérzésként való megélése. A hang, fény és sugarak természetének együttes megértését.
Ez a három szint magába foglalja: a tudatra önmagára összpontosítást, az energia központokra összpontosítást, és az energia szelek áramlásának megismerését valamint kontrollját.


A tibeti jóga legfontosabb légzés módszere:
Az úgynevezett om ah hum gyémántlégzés melynek során a gyakorló a légzés energiáját a köldök(belsõ hõ) és késõbb a szív(tiszta fény) központban lágyan tartja meg erõltetés nélküli vázalégzés technikával(lásd Gangesz Mahamudra a Határtalan Gyönyör Jógája) egyesítve a felsõ és alsó szél energiákat a központi csatorna hõ központjába irányítva a köldök szintjén. Mely a legfontosabb meditációs tárgy amit apró tûzgömb vagy lángoló hegyes háromszögként szoktak vizualizálni és amellyel megvalósítható az egyhegyûség meditáció, bölcsesség meditáció, belsõ hõ, a négy gyönyör, a tiszta fény, a mindent magába foglaló Nagy Gyönyör - Mahamudra és Dzogcsen - Nagy Teljessége.
    A módszert a vajra recitáció-gyémánt légzés vagy om ah hum tummo ként is nevezik.
A kumnye jóga is ezt alkalmazza csak az orron és enyhén nyitott szájon(lásd: örömteli légzés) a nyelvel finoman érintve a szájpadlást lassan, lágyan és egyenletesen lélegezve eltérõen a többi tibeti jóga irányzattól.
    A módszer elsajátítása során a külsõ karmikus légzés fokozatosan teljesen átalakul belsõ bölcsesség légzéssé. Ezt az egyszerû és könnyû módszert még azok is alkalmazhatják akik még nem fejlesztettek ki erõs koncentrációs képességet. A módszerben való elõrehaladást az jelzi hogy gyönyör és hõ érzet jelenik meg a testben a titkos csakrából(szexuális központból) és a köldök központból kiindulva, és kiterjedve.

A 9 ösvény; a szutra, a tantra, és a dzogcsen jóga módszereinek összegzése a nyingma dzogcsen hagyomány szerint:

Jóga módszerek az önfelszabadulás ösvényében - DZOGCSEN

A dzogcsen gyakorlata abból áll hogy a gyakorló közvetlenül belép a kettõség mentes szemlélõdés állapotába,  abban az állapotban próbál maradni folyamatosan elmélyítve azt, míg el nem éri a teljes megvalósítást. A dzogcsen túl van minden korláton, és a dzogcsen gyakorló felhasználhatja más szintek gyakorlatait másodlagos gyakorlatként ha az segíti nemduális elmélyedését.

Atijóga (9) mely magába foglalja az összes alacsonyabb jármûvet és önmagában gyakorolható elõzetes feudális vallási és kulturális korlátokkal rendelkezõ képzés nélkül is.

Mengágde (Lényegi útmutatások osztály, szkt. upadésa):
A négy állapot (csokság): hegy, óceán, rigpa, jelenség
Külsõ, Belsõ, Titkos, Nagyon titkos, szív-lényegiség (nying-thig) trekcsö és tögál
Az ide tartozó módszereket a hozzájuk nélkülözhetetlen közvetlen bevezetéssel együtt a Dzogcsen közösségben lehet elsajátítani.

Ide sorolható a Kumnye jóga is ami eltér a hagyományos rendszertõl, mert Tarthang Tulku Rinpocse úgy állítota össza a Nying-thig tsa lung rendszerbõl, hogy elhagyta a "vallásos és kulturális korlátokat" a gyakorlót folyamatosan az önbeavatás révén vezetve be a sajátbelsõ lényegiségébe. A Kumnye jóga  a lényegi Longde tér sorozat négy szimbólumát is magába foglalja.  Lásd a 100 oktató videót.

Longde (Tér osztály) A négy szimbólum (dá):
fogalommentesség, világosság, gyönyör, elválaszthatatlanság
Az ide tartozó jógákat a Dzogcsen közösségben lehet elsajátítani.

Szemde (Tudat osztály) A négy jóga (naldzsor):
nyugalom, átlátás, kettõsségmentesség, öntökéletesség
Ide tartozik a Jantra jóga amit a Dzogcsen közösségben lehet elsajátítani.


Jóga módszerek az átalakítás ösvényében - TANTRA

A tantra test, beszéd és tudat negatív hajlamait(karmikus légzés-vízió) pozitívakká(bölcsesség légzés-vízió) alakítja.

Belsõ tantrák - melyben a gyakorló saját elpusztíthatatlan buddha természetével közvetlenül azonosul egyesítve az alacsonyabb jármûvek gyakorlatait.

Anujóga (8)
Az anujóga szintjén a gyakorló önmagát vizualizálja a mozgást integrálva haragos, félig haragos, és gyönyörteli egyesült istenségként(fény és energia)  ami valójában kezdetektõl fogva az ember saját állapota, ahelyett, hogy az istenséget magához képest külsõként vizualizálná, a vizualizáció egy szempillantás alatt jelenik meg, és az az érzés hogy a gyakorló maga az istenség sokkal fontosabb, mint az istenség és az õt körülvevõ mandala minden egyes részletére figyelõ teljes tudati képének kialakítása.  Itt a gyakorlat szöveges része és a mantra szakasz rövidebb, fõhangsúly az illuzórikus test és a belsõ hõ, tisztafény tapasztalás egységének megélésén van. Fõ módszerek a vajrarecitáció, vázalégzés, belsõ hõ jógája: négy gyönyör, négy vízió és a tisztafény gyakorlatok egysége.
A testi jóga megegyezik a jantra jógában alkalmazottakkal.
Az ide tartozó jógákat a Dzogcsen közösségben lehet elsajátítani.

Mahajóga (7)
A gyakorló önmagát vizualizálja a mozgást integrálva haragos, félig haragos, és gyönyörteli egyesült istenségként, de itt az istenség és mandalájának vizualizációját fokozatosan építi fel részletrõl részletre.  A mantra szakasz hosszabb, fõhangsúly az illuzórikus testen és az istenség teljes mandalájának kifejlesztésén van.
A testi jóga hasonló a jantra jógához de közösségi szinten manapság nem alkalmazott.

Külsõ tantrák - mely a duális indiai védikus kaszt és a tibeti feudális rendszer berendezkedésének megfelelõen az "alacsonyabb" néprétegek számára kialakított jármûvek.

Jógatantra (6)
A gyakorló önmagát vizualizálja békés istenségként.

Csárjatantra (5)   
Az istenséget vagy a megvalósított lényt, akit a gyakorlás alapjaként használnak elõször külsõként vizualizálják majd egyesülnek vele.

Krijatantra (4)
Az istenséget vagy a megvalósított lényt, akit a gyakorlás alapjaként használnak végig külsõként vizualizálják, bár egyesülnek is vele.

A fizikai jóga itt kimerül a duálisan külsõleg elképzelt Buddhák elõtti leborulásban és a mudrák kéztartások alkalmazásában.

Jóga módszerek a lemondás ösvényében - SZÚTRA

A lemondás ösvényén nem alkalmaznak fizikai jógát, nincsen megértés és munka a tudat világosság és energia aspektusával. A hangsúly a test, beszéd és tudat negatív hajlamairól való lemondáson és a súnyata vagy üresség megtapasztalásán van.

Mahajána-Nagy Jármû
Bodhiszattvajána (3) Együttérzés és üresség tapasztalat kifejlesztése.
egyhegyûség meditáció szkrt. samatha tib. sine, bölcsesség meditáció szkrt. vipassana tib.lhagtong   
Az ide tartozó meditációkat a Zen közösségekben lehet elsajátítani. Amennyiben a zen gyakorlás kiegészül zen chi kung energia meditációkkal és Nem Kettõs  szemlélettel akkor a belsõ tantrákhoz hasonlóan nem fokozatos hanem azonnali jármûként alkalmazható.

Hinajána- Kis Jármû
Pratyékabuddhajána (2)
Srávakajána (1)
egyhegyûség meditáció szkrt. samatha tib. sine, bölcsesség meditáció szkrt. vipassana tib.lhagtong   

A szútrában, a lemondás ösvényén a hangsúly a dolgok feladásán vagy a lemondáson van.
Le kell mondani a negatív cselekedetekrõl, és pozitív étékeket magunkévá tenni, míg a tantra megpróbálja megtisztítani vagy átalakítani a test, a beszéd és a tudat negatív hajlamait pozitívakká.
    Mind a hinajána- (melynek része a srávakajána és a pratjékabuddhajána), mind a szútraösvény mahájána szintje a súnyata vagy üresség megtapasztalására törekszik, mely a tantra kezdõpontja. A tantra feltételezi, hogy minden jelenség belsõ önvaló nélküli, és ezen feltételezés alapján dolgozik az energia játékával, ami a jelenségvilágot felépíti.

A fokozatos ösvények ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyakorlónak innen felfelé kell haladnia. A dzogcsen azonban nem fogadja el ezt a hierarchikus megközelítést. A dzogcsen azon az alapon halad elõre, hogy a mester megadta a tanítványának a közvetlen bevezetést az õseredeti állapotba, mely képessé teszi a gyakorlót, hogy felismerje ezt az állapotot önmaga számára, és azután ebben az állapotban maradjon.

A dzogcsen túl van minden korláton, és a dzogcsen gyakorló felhasználhatja más szintek gyakorlatait másodlagos gyakorlatként. A dzogcsen elsõdleges gyakorlata a kettõsségmentes szemlélõdés állapotába lépés, és az abban való idõzés, elmélyítve ezt az állapotot a teljes megvalósítás eléréséig.